Szeretünk enni!

Pár tipp a krumli főzéshez:

1.- A nyers hámozott krumpli nem barnul, ha egy szelet kenyeret teszünk abba a vízbe, amelybe áztatjuk.

2.- Mindig sós vízbe tegyük fel főni a krumplit, így kevésbé fő szét. Ez a szabály héjas krumplira is vonatkozik.

3.-A krumpli főzését soha ne hagyjuk félbe,

mert hiába folytatjuk,

később már nem puhul meg,

csak megkövesedik.

4.- Megráncosodott krumpli ismét friss és kemény lesz,

ha főzés előtt néhány órára hideg vízbe áztatjuk.

5.- Amikor héjában sült krumplit készítünk,

a héját mindig szurkáljuk meg villával,

mert így a közepét is gyorsabban átjárja

a meleg és nem fog szét durranni.

6.-A megmaradt kihűlt főtt krumplit,

ha forró zsírban átsütjük, újból friss köretet kapunk.

Trükkök, tippek, tanácsok a konyhából. 


Ne főzzük túl a zöldségféléket, csak rövid ideig pároljuk, mert annál több vitamin marad bennük a hőkezelés után! 

A fiatal, zsenge, petrezselymet, sárgarépát ne hámozzuk, hanem kaparjuk le, vagy egy erre rendszeresített kefével mossuk tisztára.! 

A zöldségeket közvetlenül főzés előtt daraboljuk fel, különben elveszíti C-vitamin tartalmát. 

Mindig csak annyi ételt melegítsünk, amennyit a családtagok elfogyasztanak, akkor is, ha különböző időben étkeznek, mert minden étkezés csökkenti az étel vitamintartalmát! 

Ha lehetséges kerüljük a vasból és rézből készült eszközöket, mert ezek pusztítják a C-vitamint, lehetőleg acélból készült késeket használjunk! A már összevágott zöldség és gyümölcsfélét lehetőleg üveg edénybe tegyük inkább, mint műanyagba. 

Minden konyhában legalább három vágódeszkára volna szükség. Egy a nyers húsnak, egy a kenyérnek, egy a zöldségfélék felszeleteléséhez. Külön lenne szükség a sajtnak, és a felvágottaknak, de ezeket a kenyérvágódeszkán is szeletelhetjük. 
A nyers hús felszeleteléséhez, kockázásához legyen külön deszkánk és késünk, amelyeket kizárólag erre a célra használunk! A húsvágó deszkán ne vágjunk kenyeret, felvágottat, sajtot, mert a deszkán mosogatás után is maradhatnak olyan, egészséget veszélyeztető baktériumok, amelyek az ételféleségeket megfertőzhetik. Ugyanúgy ne vágjunk főtt húst sem ezen a deszkán, mert kórokozók kerülhetnek a készételbe. 

Húspogácsa - fasírt - készítésénél ne kóstoljuk meg a nyers húsból készült masszát, mert galandféreg-fertőzést (de más betegséget is) kaphatunk, amelynek nagyon komoly egészségügyi következményei lehetnek. Süssünk mindig ki egy pici darabot, és a készételt kóstoljuk meg! 

A fejes salátát alaposan mossuk meg, de ne vágjuk fel. A sérült salátalevél veszít vitamintartalmából. Bármiből is készítünk salátát, ha nem kerül azonnal fogyasztásra, takarjuk le, tegyük hideg és sötét helyre. A levegőn hagyott saláta sokat veszít C-vitamin-tartalmából. 

Nyáron a tésztafélék, sütemények helyett fogyasszunk inkább gyümölcsöket, rendkívül nagy a vitaminértékük. Keverhetjük a gyümölcsöket túróval, tejföllel, vagy joghurttal és ízlés szerint mézzel, cukorral vagy mesterséges édesítőkkel. 

A gyümölcsleveket lehetőség szerint hűtsük le, és fogyasztás előtt öntsünk hozzá tejet. 

A zöldfélék főzővizét az ételek készítésére használjuk fel, mert a főzővízben sok értékes tápanyag kioldódik. 

A rizsköret ízletesebb, táplálóbb lesz, ha zöldséges húslével engedjük fel és tálaláskor a tetejét gazdagon, meghintjük petrezselyemmel. 

Ha a gyermekeknek készítünk tejbegrízt, vagy tejberizst, növelhetjük vitamintartalmát, ha belekeverünk egy darabka vajat, gyümölcsreszeléket, és kristálycukor helyett mézet, barna cukrot. Piskótatésztára ne kenjünk lekvárt, hanem tegyünk rá nyers gyümölcsöt és tejszínhabot. 

Mielőtt bármilyen süteménybe mazsolát tennénk, hempergessük meg egy kicsit lisztben, és így nem süllyed le az edény aljára. 

Talán még nem minden családnál vált szokássá, hogy a kenyeret mélyhűtőben is lehet tárolni, ha esetleg többet vásárolnánk belőle. Különösen ünnepek előtt jó dolog ez. A mélyhűtőben tárolt kenyér ugyanolyan friss lesz egy óra múlva, mint amikor betettük. 

A felengedéskor nem kell sütőbe tenni, célszerű a kenyeret olyan darabokra vágni, amennyire egy napra szükségünk van. Ugyanígy eltehetünk zsemlét, kiflit, bármilyen péksüteményt, vagy házsüteményt. 

- Konyhai késünk mindig éles legyen, így minden munka gyorsabban megy, időt és anyagot takarítunk meg vele. 

- A bizonytalan helyről vásárolt tojásokat ne üssük egymás után tálba, hanem mindegyiket külön-külön, egy csésze fölött, nehogy egy rossz elrontsa az összes tojást.

- A szétfövő burgonyát sós vízbe tegyük főni, akár héjában, akár meghámozva főzzük.

- A hagyma- és a halszagot kézről, deszkáról, késről ecetes sós vízzel tüntethetjük el 
- Ne öntsük az ecetet az ételbe soha az üvegből, hanem kanálból, nehogy sokat öntsünk egyszerre.

- Ha nagyon erős a hagyma, tisztítás után felvágásig tartsuk hideg vízben.

- Nem ég oda a tej, ha a lábast előbb vízzel, kiöblítjük, vagy a régi lábast vékonyan kizsírozzuk.

- Nyáron a tejet egy csipetnyi szódabikarbónával forraljuk fel, így nem savanyodik hamar.

- Az újburgonyát hámozás előtt erősen sózzuk meg, így héja könnyen lejön.

- A vaníliás cukorral a készítményeket ne főzzük, hanem azt főzés után keverjük az anyaghoz.

- Tejszínhab helyett forrázott szirupos tojáshabot is használhatunk.

- Ha túl sokáig verjük a tejszínhabot, vaj lesz belőle.

- A tejszínt felverés előtt 12 órán keresztül jégen vagy jó hideg helyen tartsuk.
- Nem tapad össze a tészta, ha kifőzéskor egy kanál olajat öntünk a vízbe.
- Főzzük a kemény tojásokat sós vízben, azonnal lejön a héja,nem kell főzés után hideg vízbe tenni.

- Tegyünk a sótartóba pár szem rizst, nem nedvesedik meg a só.
- Sült vagy főtt állapotban egyaránt nagyon finomak az ételek, ha felerészben olajjal, felerészben vajjal készülnek.
- Ha nem szeretjük az olaj ízét, süssünk ki benne néhány szeletekre vágott burgonyát, azután szűrjük le.

​
- A csípős ízű juhtúrót feleannyi friss tehéntúróval gyúrjuk jól össze.
- Ha forró tűhely fölött dolgozunk, tegyünk alsókarunk alá hideg vízzel telt edényt.

- A savak a zöldségféléket keményítik, ezért csak egészen puhára főtt állapotban ecetezzük az ételeket, különben a zöldségféle kemény marad. A paradicsomot is a már majdnem puha zöldségféléhez, burgonyához adjuk.

- A csemegekukoricát forró vízbe tegyük főni, 20 perc alatt megfő.
- A pecsenyezsírral kitűnő rántott levest készíthetünk.
- Nem fröcsköl a zsír, ha egy kevés sót teszünk bele.

- Ha a fedőt felemeljük az edény felett, azonnal fordítsuk meg, vagy függőlegesen az edény felett tartsuk, így nem folyik le a lé a tűzhelyre a padlóra.

- Kavarásnál mindig magunk felé, befelé kavarjunk, mert így nagyobb erőt lehet kifejteni.
- A túlecetezett étel savanyúságát cukor hozzáadásával közömbösíthetjük.

- Ha nagyon zavaros lesz a hús- vagy csontleves, egy tojásfehérjét egy kanál vízzel gyenge habbá verünk, és azt a levesbe öntjük. Addig forraljuk, amíg a tojásfehérje, megtúrósodik és a zavarosságot magába veszi.(5-10 perc). Utána sűrű szűrön leszűrjük, és szép tiszta levest kapunk.

- Ha csomós a rántás szűrjük meg.
- A lekozmált mártást, húst, főzeléket vagy lejvárt öntsük más edénybe, a lábast jól súroljuk ki, és úgy főzzük tovább.
- Ha a leveshús kemény, tálalás előtt 1/2 órával szeleteljük fel és fedő alatt pároljuk.
- Ha a bab nem fő meg idejére, kevés szódabikarbónát adunk hozzá.

- A rántást a következő képen készítjük:

A rántás sertészsír, libazsír, vaj vagy olaj és liszt keveréke. Először a zsírt megforrósítjuk, hozzáadjuk a lisztet, és együtt forrósítva sűrü kavargatással a rántást megpirítjuk. A pirítással a liszt nyers ízét elveszíti, karamellizálódodik, az íze változik, ezáltal az ételeknek jellegzetes ízt és szint ad. A forró rántást hideg vízzel, a hideg rántást meleg meleg vízzel engedjük fel. A vizet fokozatosan adjuk hozzá, állandóan kavargatjuk, hogy csomós ne legyen. A rántás lehet híg és sűrű, zsírosabb és kevésbé zsíros. Készíthetünk rántást zsiradék nélkül is, szárazon. Ilyenkor a lisztet zsír nélkül pirítjuk, kihűtjük, és azután engedjük fel hideg vízzel. Az ételekhez megszűrve adjuk és a zsiradékot külön adjuk az ételbe.

A rántáshoz sok eseteben fűszereket is adunk. Ilyenek: hagyma, paprika, zöldpetrezselyem, fokhagyma. A fűszerekkel a rántást már sokáig nem pirítjuk, mert megégnek és kellemes ízüket elveszítik.

A rántás készítésének többféle fokozata van, mely függ az ételek fajtájától, és az ízléstől. 

- Világos színű fehér rántás:  A lisztet a zsírral vagy vajjal, csak addig forrósítjuk, amíg a liszt sárgás színét elveszíti és átfehéredik. Ilyen rántást készítünk a fehér-mártásnak
- (basamel) krémleveseknek. Zsemleszínű rántás: Ennél a lisztet kisebb mértékben pirítjuk meg. Ezt általában leveseknél, főzelékeknél, a paradicsomos ételeknél, az egyszerű mártásoknál használjuk.

- Barna rántás:  A lisztet sötét zsemleszínűre vagy barnára pirítjuk. Ez a rántás az ételeknek már jellegzetes ízt ad és a színükre is megbarnítja. Egyes rántott levesekhez hagymamártáshoz, barna-mártáshoz készítjük. A rántásban cukrot is szoktak pirítani, ami által az ételek szinét barnítjuk és a rántás karamellízét fokozzuk.

- A habarást is mindig az ételtől, és a család szájízétől tesszük függővé. A habarás liszt, zsír, tej, vagy tejföl keveréke. A kővezkezőképpen készül a habarás: tálba tesszük a lisztet, hozzáadjuk fokozatosan a vizet, tejet, vagy tejfölt és habverővel simára kavarjuk. A habarékot minden esetben levesszűrőn átszűrve adjuk az ételekhez. A habarás ne legyen sűrű, mert különben a levesben apró galuskák keletkeznek. A habarással az ételeket csak éppen felforraljuk, sokáig nem főzzük, ezért a főzés végén adjuk az ételekhez. Gyümölcsleveseket, gyümölcsmártásokat, egyes főzelékeket, mártásos húsokat sűrítünk habarással.